A Móri borvidék


szolo
Hazánk 22 borvidéke közül méretében a kisebb, hírnevét tekintve a jelent?sebb borvidékek közé tartozik a Móri borvidék. Bár múltja a történelmi id?kbe tekint vissza, hatályos bortörvényünk 1996-tól mondja ki, hogy e borvidékhez Mór, Pusztavám, Söréd, Csókak?, Zámoly és Csákberény I. és II. osztályú sz?l?kataszteri besorolású határrészei tartoznak. A Vértes és Bakony völgyében fekv? települések életében mindig meghatározó szerepet játszott a sz?l?- és bortermelés. Alapvet? hatása volt az emberek megélhetésére, gazdagodására, az egyes települések fejl?désére. Évszázadokon át a sz?l? m?veléséhez és a borkészítéshez igazodott az itt él? emberek természetes életritmusa, és ehhez kapcsolódott számos ünnep, társadalmi esemény és kulturális hagyomány is.
 

A modern kor beköszöntével a bortermelés gazdasági jelent?sége visszaszorult, de Mór és a borvidék települései arculatában, identitásában, turisztikai vonzerejében, építészeti emlékeiben, a hagyományok ?rzésében, a mindennapi emberi kapcsolatokban továbbra is óriási jelent?sége van a sz?l?m?velésnek, a borászatnak és a borkultúrának.

Mennyiségi adatok
 


Az összesen 730 hektáros Móri Borvidéken 2352 sz?l?sgazda tevékenykedik, közülük kb. 12-14 rendelkezik nagyobb területtel, többségük 1 hektár alatti területet birtokol. A borvidék az utóbbi id?ben folyamatosan csökkent, 2002-t?l viszont újabb telepítési kedv tapasztalható, a korábbi kivágási hullám megállt. A borvidéken 2003-ban 18-20 ezer hektoliter bort állítottak el?. Ez a mennyiség els?sorban a gazdák megélhetését fedezi, a termelés b?vítését már nem biztosítja. A móri bort kizárólag belpiacokon értékesítik, illetve jelent?s részben nem a bort, hanem a sz?l?t adják el a gazdák a nagyobb feldolgozócégeknek.

Sz?l?- és borfajták
 


Móri borvidék borai jellemz?en fehérborok. A meghatározó fajta Ezerjó mellett a Leányka, a Tramini, a Rizlingszilváni, a Zöldveltelini és a Chardonnay a leggyakoribb sz?l?fajták.
Az Ezerjó - amely ma már a hungaricumok közé tartozik - a 19. századi filoxéra-vészt követ? újratelepítések során lett a f? sz?l?fajta a borvidéken. A móri bor, így az Ezerjó is kemény, kés?n ér? borfajta. A szüret utáni harmadik évben fejl?dik ki teljes erejében, és ekkor érz?dik igazán egyéni íze. Kedvez? id?járás esetén a sz?l?fürtök aranysárgára érnek és csodálatos zamattal rendelkeznek. Különösen jó id? esetén a töppedt sz?l?szemekb?l aszúbor készíthet?, amely a hozzáért?k szerint ízben és min?ségben a tokaji aszúval vetekszik. "A móri bor meszes, aki issza eszes" tartja a mondás, pedig valójában a móri borok mésztartalma semmivel sem nagyobb, mint más magyarországi borvidékeken termett boroké. A móri borok férfias jellegüket magas savtartalmuknak köszönhetik, ez azonban mértékletes fogyasztás esetén nem okoz fejfájást, másnaposságot, mint a magas karbonát tartalmú borok.

A présházak és pincék
 


A sz?l?hegyek legfontosabb építménye a présház és a pince. A különböz? borterm? tájak eltér? történelmi fejl?dése, az ott termelt borok jellemz?i, a táj természeti adottságai mind-mind hatással voltak a présházak, pincék építésére. Az építtet? személye is meghatározta, hogy paraszti, polgári, uradalmi vagy kifejezetten kereskedelmi célú pincészetet építettek el?deink.
A 17-18. században Mórra és környékére betelepült sváb családok sz?l?m?velési kultúrájuk mellett sajátos présházépítési stílusukat is magukkal hozták. Ennek jellegzetessége a pince hossztengelyére mer?leges présház, középen díszes, nagy ajtóval, kétoldalt szimmetrikusan elhelyezked? egy-egy ablakkal. A présházon belül pedig a pihen?szoba és a k?súlyos faprés adja meg e présházak sajátos jellegét. A présházakból közvetlenül nyílik a borospince bejárata. A pincék boltozatos kialakításával érték el, hogy az se túl nedves, se túl száraz ne legyen, és tartsa a bornak leginkább megfelel? 10-14 oC közötti állandó h?mérsékletet.

A móri bálványprések
 


A borkészítés folyamata a szüret után a préseléssel kezd?dik. A prések kialakítása, a préselés során alkalmazott technika is fontos jellemz?je egy-egy borvidéknek. A Móri Borvidék jellegzetes bálványpréseinek többsége a 18-19. században készült és becslések szerint még az 1960-as években is legalább 200 db ilyen sajtó m?ködött a borvidéken. A vörös sütt?i mészk? alapból és bálványfából készült prések az egyes borospincéknek sajátos arculatot és rangot adtak eltér? méretüknek és díszítésüknek köszönhet?en.

A kopaszmetszés

A Móri Borvidék hagyományos karós sz?l?iben még ma is alkalmazzák a borvidékre jellemz? kopaszmetszést. A módszer lényege, hogy az els? évben kihajtott és beérett vessz?ket sárszemre metszik, vagy teljes egészében eltávolítják. A kopaszmetszéses m?velés? t?kéken a fürtök közelebb kerülnek a nappal átmeleged? talajhoz, mely kedvez? beérést és jobb min?séget biztosít. A módszer hátránya a fürtök nagyobb szennyez?dése, amely a feldolgozás során okozhat többletmunkát.

Gicás sz?l?kötözés

A Móri Borvidékre jellemz? hagyományos sz?l?kötözési módszer a zsúpszalmás kötözés, amelyet Móron és környékén "gica" néven ismernek. A rozsszalmából készült, kb. 80 cm hosszú kévékbe kötött gicával a sz?l?kben általában évente háromszor kötöztek. A gicás kötözés után a sz?l?t?kék sajátosan esztétikus, hengeres alakot kapnak.