A Móri borvidék földrajzi jellemz?i

A Móri borvidék az Észak-Dunántúli sz?l?termel? tájba tartozik. A borvidék mikroklímájára, uralkodó szélirányára, rányomja bélyegét a Vértes és a Bakony között húzódó Móri árok. A Móri árok tektonikai törésvonal a Bakony és a Vértes között. Homokos dombsoraival kitûnõ szõlõtermõ terület. A Vértes alacsony, sasbérces-árkos szerkezetû karsztos középhegység.

A Bakonyt és a Vértest a Móri-árok süllyedékrendszere választja el. Ennek alapzatában kúpkarsztos felsõ-kréta-eocén peneplénmaradványok ismerhetõk fel harmadidõszaki durvatörmelékes üledékekkel fedve. A mai morfológiai jellemz?jét a felsõ-pliocén-negyedidõszaki felszínformálódás szabta meg kavicssapkás tanúhegyekkel, hosszanti, széles dombhátakkal, tagolt hegylábfelszínekkel, szõlõkultúrás, lankás hegylábi lejtõkkel.

Az északnyugati-délkeleti csapású Móri árok északkeleti oldalát képez? Vértes déli-délnyugati lejtés? hegylábai adnak otthont az ültetvényeknek, mivel a másik oldalon fekv? Bakony lejt?i nem alkalmasak a sz?l?m?velésre.

Dönt? többségben löszön, mészk?törmelékkel kevert löszön, f?ként oligocén homokon alakult ki az agyagbemosódásos barna erd?talaj, barnaföld, illetve a dolomiton és mészkövön rendzinatalajok találhatók.

Klímája kedvez?, bár h?vösebb az átlagnál. Enyhe tél, sok légmozgás, mely a sz?l? betegségeknek nem kedvez. A nap sugarai nyáron a sz?l?k nagy részét egész nap érik. Az éves középh?mérséklet 10 C fok. A tájat közepes fényviszonyok és 600-650 mm lehullott csapadék jellemzi. A legtöbb es? nyáron, míg a legkevesebb februárban és márciusban esik. Az uralkodó szélirány északnyugati. Általában közepesen h?vös és viszonylag csapadékos id? a jellemz?.

Ez a hazai viszonyainkat tekintve közepes érték? sz?l?termesztési viszonyokat tesz lehet?vé. Mindazonáltal, a hegyek, dombok déli-délnyugati oldalain a kedvez? mezo- és mikroklíma jó term?helyi viszonyokat alakíthat ki. A meredek domboldalakon a teraszos m?velés elemeit is megtaláljuk.